A módszerről

Általában 60-90 percet töltenek együtt a csoportok heti rendszerességgel egy, másfél éven keresztül. Fontos a gyerekek önkéntes részvétele. Tapasztalataink szerint a szerepjáték élménye a gyerekekben felszabadulást, örömet okoz. A csoporttevékenység célja, hogy a gyerek képes legyen változatos szerepekbe beleélni magát, hogy megvalósítsa egyéniségének, személyiségének eddig rejtett lehetőségeit, dimenzióit, és segít a gyerekeknek az önállósodásban, függetlenedésben. A csoportélmény előmozdítja a kölcsönös megértés és elfogadás légkörének kialakulását.

Bővebben a gyerekpszichodrámáról

A csoportba megérkező gyerekek egy bevezető fázis után - ennek célja egyfajta "zsilipelés", vagyis a túlfűtött gyerekek lehűtése és a visszafogottak bevonása - közös rajzolás következik. A gyermeki rajz tulajdonképpen küszöb a kimondható, megjeleníthető és a tudatosan még nem vállalható tartalmak között. A rajzokból s a közös kommentárokból bontakoznak ki a lejátszandó történet körvonalai. Elsőként a történet vázát javasló gyermek választ szerepet, majd a többiek, s a pszichodramatisták aktív részvételével megindul maga a játék, mely improvizációkon keresztül nyeri el egyszeri, megismételhetetlen formáját. A gyerekpszichodrámában a gyerekek egy mesés csodavilágban találják magukat. Az olykor játékos, olykor költői, de mindenképpen kreativitást serkentő csodavilágba merülés nem öncélú, hanem olyan eszköz,… amely hozzásegíti a gyermeket énképének módosításához, életérzésének, életstílusának átalakításához. A csoportos pszichodráma a gyerekek fejlesztésére is alkalmas.

A mesék, történetek létrehozásával mindenki egy alkotó folyamat részesévé válik. A spontán játék felszabadítja a résztvevő gyermek kreativitását, bővíti szerep -repertoárját, katartikus élményekhez juttatja őket, s ezáltal énerősítő, személyiségfejlesztő hatása van. A foglalkozásokon a résztvevők megérezhetik, hogy egy másik világba lépnek be, oda, ahol minden megtörténhet. A gyerekek varázslóvá válhatnak, olyan szerepet választhatnak, amilyet szeretnének, az történik velük, amit ők maguk kitalálnak. Részvételük a többiek történetében szabadon választott.

Egyetlen lényeges szabály, a "mintha" szabálya. Ez biztosítja, hogy az agresszivitás szimbolikusan fejeződjön csak ki, s a játék irrealitása meg is nyugtatja a gyereket, aki így sokkal autentikusabban mer megnyilvánulni, mint mindennapi valóságában. Az átváltozást a jelmezek segítik, a beöltözés aktivizálja a fantáziaműködést is. A módszer cselekmény - akció - katartikus, élményt élménnyel gyógyít.

A gyerekpszichodrámában nem magyarázunk, nem kommentálunk, nem vonunk le tanulságokat. A csoportokat vezető felnőttek szerepe, hogy a gyermekek rendelkezésére álljanak, hogy a résztvevők önértékérzésének, énérzékelésének megváltozását lehetővé tegye. Új típusú kapcsolatrendszer kiépítésére törekszik, ahol a gyerek önmagát alkotó, eredeti, szeretetre méltó lényként ismerheti fel. A játékokban a dramatisták kettős szerepben vesznek részt. Egyrészt ott vannak, ahol az egyes gyerek, alkalmazkodnak hozzá, igyekszenek megérteni, megérezni érzéseiket. Másrészt a játékon belül értelmezik, irányítják a folyamatokat, figyelnek a csoport egészének történéseire. A csoportmunka során a cselekvés szimbolikus kifejezést nyer (egy, az élettértől alapvetően különböző potenciális térben, "úgy tenni mintha" világban). Sohasem a konkrét tünetre fókuszál (az majd áttételesen és szimbolikusan jelenik meg a gyerek játékában). Ezért jól feldolgozhatók a különböző magatartászavarok (hipermotilitás, agresszivitás, figyelemzavar, ...), a pszichoszomatikus zavarok. Lehetővé válik a pszichoszociális problematikájú családokból érkező gyerekek "témáinak" (labilis családstruktúra, válás bántalmazás, alkoholizmus...) megjelenítése és feldolgozása is. Az önkéntes részvétel erős motivációt eredményez, az oldott hangulat kizár bármilyen stigmatizációt.

Mire szolgál a közös játék?

Vissza az oldal tetejére